Gyapjúfonalat festettem!

Zelnice motivációjának köszönhetően hetek óta bizgatja a fantáziámat a növényi levekkel való festés, mert eddigi életem során csak kávéval és teával festettem pamutvásznat, meg vöröshagymával tojást. Ez utóbbi meg nem volt túl látványos: drapp tojáson barnásabb árnyalat...:(
De most! Nagyfiam "náthás vagyok, fáj a fejem!" felkiáltással előbb kezdte a szünetet, amiben az a remek, hogy picikémmel szó nélkül szöszöltek a gyerekszobában, én meg minden köztes feladat mellett gyakorlatilag reggeltől estig főztem:)

Számozást nem írtam mellé, de bízok minden olvasóm képességeiben, hogy a bal felsőtől kezdve meg tudja oldani.A fekvő 2 motring az alapgyapjú - összehasonlításnak.

1. Tömény fekete tea minden varázsszer nélkül, ismerős terepen maradva...
2. Ugyanaz a tealé második adag.

3. Saját kerti-saját főzetű szederszörpből balzsamecettel mikrózva.
4.szeder 2.
5. szeder 3.

6. Saját bodza-saját lekvár balzsamecettel mikrózva.

Na, itt egy kicsit elkedvetlenedtem, mert olyan csodás lila volt a lé
és kétszer átforraltam, és kinyomkodva szinte semmi szín sem maradt. Felkerekedtünk egy piaci bevásárlásra, timsóvételi hátsó szándékkal.

7. Előző lé timsóval 4-5 órát állni hagyva.(VIGYÁZAT! A TIMSÓS LÖTYI MIKRÓBAN ROBBAN! ) Ebben legalább egy gondolatnyi lila van. De nem adom fel, mert Zelnice ribizlis sztoriját olvasva a friss gyümölcsökkel százszor jobb lesz és már alig várom, mert szerencsére bodzából és szederből jól áll a kertünk:)

8. Rozé, balzsamecet, mikró. Vörösbort vadásztam saját kút fős ötlettől vezérelve, de ez volt bontott. Nem mertem bevállalni, hogy véletlenül megbontok valami "kincset":)


Alsó sor:

9.Klasszikus vöröshagyma pác nélkül. Végre egy konkrét szín, mégha nem is a kedvencem ez a rozsdaféle ruhában
10. Vöröshagyma 2.
11. Vöröshagyma 3. Kevés timsóval ezt már megtoldottam, de távolról sem lett olyan szép sárga, mint Zelnice lányának a sapija.



De mivel jó régóta gyűjtöm a héjat és úgy éreztem, nem főztem ki alaposan, visszatettem a leveleket, felhigítottam vizzel és beletettem itt az elején a timsót. Főztem rendesen, hagytam állni is bőven, mert itt mentünk ki biciklivel a kertbe locsolni, meg hát nem utolsósorban barkát szedni, amitől egy kis zöld színt reméltem.

12. Szép élénk sárga lett...

13....minek a maradékát még mindig sajnáltam kidobni. Pirospaprikával (nem röhögni, de ezen a ponton már teljesen beindultam!) megtolva egy csodás fakó narancs-erős barack körüli színt kaptam. Kár, hogy csak ennyi fonalat tettem bele.

14. Ez lilahagyma timsóval. A főzet sajnos teljesen úgy nézett ki, mint a vöröshagymáé és az első bemártás is az mutatta, hogy nem kapok más végeredményt, így csak egy tincset tettem bele. Ha valamire, hát inkább lilára, rózsaszínre számítottam, de hogy zöld legyen????

15. Zöldet a barkától vártam, igaz rézgálicot nem kaptam tegnap.

Ez viszont sárga lett, pedig egész éjjel ázott (azért van még papíron)

A rotyogó barka spenót (!) illata, a megpucolt lilahagyma és  paprikás szószban hűlő festményem kipárolgása frissen hazaért, vacsorára váró kislányt hívogatott a konyhába: "-Szia Anya! Hmm, mit főzöl?  -Fonalat.  -???"


ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS azért festettem ekkora mintaadagokat, hogy egy ilyen csodás japán sállal lepjem meg magam, amit Attic24  és  Marie készített. Zöldeket és lilás-rózsaszíneket jó lenne még varázsolni hozzá, úgyhogy továbbra is figyelek és tanulok!!! :)