Örökség 1.

Ez a minisorozat most a nagymamámról és cuccairól fog szólni. Írhatnám, hogy kincseiről, mert sok esetben arról van szó, de mennyiségi kérdés miatt lett CUCC:)

Sajnos egy tavalyi combnyaktörés miatt nem költözhet többet haza, a fokozott szenilitása miatt (91 éves) pedig állandó felügyeletet igényel, így a kórházból otthonba került. Idén nyárra itt volt az ideje, hogy kipakoljuk 3 szobás nagy, teli lakását és anyu kezdjen vele valamit.

Érzelmi okokból azt hiszem jobb volt, hogy én pakoltam a ruhásszekrényeket, de mivel a kézimunkás részleget mindig nekem tartogatta, mást meg nem hoz lázba a családban, naná, hogy ott kezdtem:)))

Amatőr szárítás - tudom, a zömét blokkolni kéne...

Vasalás után - az első igazi kincskeresés

Jó volt táncoltatni a vasalót, tervezgetni, hogy miből mi születhet, hiszen a lakásból csak elhoztam, majd szégyenszemre extra kemikáliákkal megtolva a mosógépbe vágtam. Kellett nekik. Talán még a mama anyukája vagy a nővére csinálta (Erzsi néniről külön sztori lesz!)

-A bal oldali doilykból (nem tudom, mi a magyar neve...) gyöngysúlyokkal felturbózva kerti evések kancsóvédője lesz. Darazsak ellen.

-A jobb alsó sokrészeseket szét fogom szedni romantikus karácsonyfadíszekhez

-Bal középen kerek terítőből Virágnak lesz "misebanyu"-alkalmi táska

-Apróbbak jelzésértékkel a kerti ház tálalójába...

-A kék keresztszemes nem tetszik, de sajnáltam kidobni.

A két felső fehérhímzés pedig szerintem "elbírja" a modern-féle lakás is, mert ez főleg nagy kedvencem:

Ezt a csodás aprókát meg az elképedés méretarányáért mutatom: ( friss papírom van a tökéletes szememről, de ezt elképzelni nem tudom hogyan látta valaki valamikor elkészíteni) Sajnos a Mama meg már nem emlékezne...