2012. február 22., szerda
KAND-ÚR, avagy az első és egyben utolsó amigurumim
Nem hinném, hogy egyhamar falkák készülnének bármilyen állatfajtából! Szétmentek az ujjbegyeim és a körmeim, mire elkészült! Lehet, hogy túl komolyan vettem a "szorosabban, mint általában" utasítást?
A hátteréről annyit, hogy barátaink cicaimádó kislányától kaptuk kölcsön a cicajelmezt Vilmosnak. Ezt az igazira hajazó macskát neki készítettem cserébe, hogy ne kínai szőröket szeretgessen. Remélem, nem túl igazis. A mintát ITT találtam, igaz, az eredeti cicuskásabb...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nekem a Te cicád jobban tetszik! Nagyon édes! Szerintem ne hagyd abba, készíts néha amigurumit!
De aranyos vagy!:) Szó, mi szó, Vilmos is nyafog, hogy miért nem az övé lett és neki is...
Megjegyzés küldése